Cetlik

Tegnap meglátogattuk az ország idei legjobb kávéházát. Legalábbis annak választották a szakértők. Dunapark a neve és a Pozsonyi úton van, szemben a Margit-szigettel.

Néztem képeket róla, azok szerint kicsit más kategória, mint amivel eddig találkoztam. Na jó, egészen más.

A bejáratnál leadtuk a kabátokat a ruhatárba, majd felmentünk a felső szintre, ott volt ugyanis a dohányzó rész. Én nem vagyok dohányzó, de a helyhez szerintem cigi helyett inkább szivar passzol.

Az étel és a kávé finom volt, a kiszolgálás kifogástalan, a zene hangulatos. Este hétkor kezdett zongorázni a srác. Úgy látszik, aznap senki nem akart kártyázni, mert a kártyaasztalok nem voltak kivilágítva.
Igazából semmi olyan nem volt, amire azt mondhatnám, hogy igazán különleges volt. Nem tudok semmit kiemelni, maga az összhatás volt tökéletes. Három órával később is ugyanolyan hangulatom volt, mint ott. Nyugalom, elégedettség…

Ha nem is rendszeres, de visszatérő vendég leszek és javaslom mindenkinek, hogy legalább egyszer üljön be egy kávéra.

Ha valakit érdekelnek az árak:

1 eszpresszo kávé kb 250-300 Ft.

A mi számlánk(2 fő): 2 cappuccino + 2*2dl ananászlé + 3dl frissen facsart narancslé + 1 eszpresszo kávé + 1 Wokban sült csirke miso mártással és sült tésztával + 1 Mahi-mahi (tengeri hal rizzsel és citromos szósszal) + borravaló = 11000 Ft.

Önkényesen kiragadott szövegrészlet egy solariás cikkből (solariáról később:)):

“újra megjelenteti …, átdolgozott, kibővített és egyesített díszkiadásban“

újra megjelenteti: biztos elfogyott, tök jó, hogy lehetőséget adnak az olvasóknak újra hozzájutni.

átdolgozott: hmm… az első nem volt jó? vajon mi volt vele a baj?

kibővített: hmmhmm… az első nem volt teljes? kimaradt belőle valami fontos?

egyesített: tök jó, egy újabb bazinagy könyv, amit ha megvennék, nem tudnám hova rakni…

díszkiadás: …és nem tudnám rendesen forgatni. Apropó, ünnepel valamit? Az újrakiadást? Vagy az átdolgozást? Talán a kibővítést? Várjunk, nem, biztos az egyesítést.

Nem ismerem az írót, talán ha két írását olvastam. Semmi bajom azzal, hogy ő személy szerint mit, mikor és hogyan jelentet meg.

Bajom úgy általában az átdolgozott, kibővített és egyesített díszkiadásokkal van. Meg az olvasókkal, akiknek amint meglátják ezt a négy bűvös szót, felcsillan a szemük, megnyalják a szájuk szélét és rohannak megvenni. Jó, nincsenek olyan sokan, de a hazai scifi könyvkiadás tendenciáit és eddigi “sikereit” tekintve ők vannak többségben.

Teljességgel eltévedtem a scifi könyvekben. Nincs semmi tájékozódási pontom. Néha olvasok egy-egy hiteles véleményt, az segít, de már az olvasókban sem bízom. Nincsenek nagy igényeim, elolvasom én a szart is (olvastam is már jónéhányat), csak lássam benne a minőségre és nem másra való törekvést. Ehelyett mit látok? Mindenkinek Mégtöbb, Mégnagyobb, Mégátdolgozottabb, Mégkibővítettebb, Mégegyesítettebb és Mégdíszesebb könyvek kellenek.

Úgy látszik, a minőségre törekvés iránti igényemmel kisebbségben vagyok. Nemsokára eljutok oda, hogy minden eszközt megragadok az akaratom érvényesítésére. Digitális paradicsommal és tortával fogok dobálózni, odaláncolom magam fórumokhoz és mindenkinek beszólok.

De az is lehet, hogy egyszerűen, egyértelműen és megcáfolhatatlanul megmutatom, hogy nekem van igazam. Vagy mindkettő. Majd meglátom, milyen kedvem lesz.

Ja, bocs, Fonyódi Tibor, semmi személyes nem állt szándékomban.

A nagyszüleim ma a szokásos februári hírt közölték:

Betörtek a telkükön levő pincébe és kisházba. A pinceajtót leemelték a zsanérról, a tolóajtó zárját kifeszegették, a ház lakatját kinyitották.

Elvitték a fejszét, egy egyágú létrát, néhány szerszámot, konzerveket, láboskészletet. Megitták a két doboz sört, amit kinthagytam (ásványvízhez nem nyúltak) és leszórták az ágyneműt a földre. A kutyájukat meg beszaratták a házba.

Komoly értéket nem tudtak elvinni, olyat már régen nem hagyunk kint. Néhány éve elvitték a lekvárokat és széttörték a nagyapám szemüvegét.

Nyaranta rendszeresen rájárnak a gyümölcsökre.

Egyszer az egyik szomszéd bulit akart rendezni, előző nap kivittek néhány rekesz sört és töményet. Mindet elvitték.

Egy másik telektulaj egyszer télire kipakota a házát, nyitva hagyta az ajtót és kiírta egy cetlire, hogy nincs érték, fölösleges rongálni. Felgyújtották a házát.

Néha az jut eszembe, hogy szerzek egy pisztolyt és alkalmanként kimegyek éjjel. Ma az jutott eszembe, hogy legközelebb hagyjunk kint mérgezett kaját - kutyának, embernek. Nem fogom megtenni, mert nem akarok börtönbe kerülni és nem akarom, hogy a nagyszüleimen álljanak bosszút, nem lehetek mindig velük.

Már megszoktam a gondolatot, hogy léteznek ilyen emberek. Viszont az, hogy ennyire felborítják az értékrendemet, hogy ennyire radikális gondolatokat, érzéseket ébresztenek fel bennem, az aggaszt. Sosem akartam senkinek ártani, mindig igyekeztem előítélet-mentesen kezelni mindenkit. Egyre nehezebben megy.

Cáfolom, hogy minden ember egyenlő.

Vannak az emberek és van a söpredék…

Elegem lett a spam-ekből. Minden formában.

Valahányszor hazamegyek és kinyitom a postaládát, mindig tele van mindenféle fecnivel. Mivel mostanában többnyire zöld-szerű gondolatok merülnek fel bennem, nemcsak idegesít, de folyton valamilyen megoldáson gondolkozom, hogy hogyan lehetne kezelni a problémát.

Vajon hogy lehetne meggyőzni őket, hogy értelmetlen kinyomtatni? Úgyis anélkül dobom ki a kukába, hogy megnézném, mi van rajta.(nem boríték, nem képeslap, hanem színes, nyomtatott papírdarab -> kuka)

Egy nagyon lelkesítő ötlet jutott eszembe, ami ugyan kicsit fárasztó és időigényes, de hosszútávon talán eredményes lehet. Sőt, még amolyan “hős” érzést is nyújtha

Tehát az ötlet: visszavinni a cetlit a küldőnek.

Igazából nem túl eredeti, csináltak is belőle már egy jó kis filmet Az istenek a fejükre estek címmel.

Szóval az ötlet megvolt, az alapanyag folyamatosan termelődik, gondoltam megvizsgálom a lehetőséget. Összegyűjtöttem pár napnyit és kiválogattam azokat, amiken cím is volt. kb 27:3 lett az arány a címnélküliek javára. A három címes biztos, a többit nem számoltam meg.

Volt egy pizzériás lap (amivel amúgy sokkal kevesebb a gondom, sőt, annak még van is valamennyi értelme), egy hitelintézet és a harmadikra most nem emlékszem. Az összes többinél - lakatosok, cipészek, ingatlanügynökök, biokaja-árusok, horoszkópkészítők, társkeresők - csak telefonszám.

Tehát a vissza a feladónak projekt működésképtele

Ha már semmit nem tehetek azért, hogy ne termelődjön, akkor valahogy meg kellene oldani a megfelelő kezelését. Mondjuk ki kéne rakni egy kukát a postaládák mellé a papírhulladéknak, amit aztán el lehetne vinni a legközelebbi szelektív hulladékgyűjtőbe.

Nade vajon a kedves lakótársak biztos csak papírt dobnának bele? Egyáltalán, használnák? Mert ha nem, akkor nem ér az egész semmit.

Annyi lehetőség van…

Papírtasakos tartót is ki lehetne rakni a kapualjba a kutyatulajdonosoknak. Bár valószínűleg azt sem használnák.

Kezdem azt hinni, hogy az emberek a lelkük mélyén élvezik, hogy mocsokban élnek és csak divatból, képmutatásból szidják a piszkos utcákat és tereket.

Szó szerint mocskos világban élünk és a mocskot mi csináltuk. Nekünk is kéne eltakarítani.

Hát, kérem szépen, most politizálni(?) fogok. Megkaptam a fizetésemet.

Az úgy kezdődött, hogy január elsejével előléptettek. Több és nehezebb feladat, nagyobb felelősség, azonos fizetés. Kicsivel később általános fizetésemelés volt, amiből kimaradtam. Majd tegnapelőtt közölte a főnököm, hogy ad 10000 HUF emelést. Gondoltam, gesztusnak megfelel. El is felejtettem, hogy mindenféle járulékváltozás lép életbe januártól.
A postásunk panaszkodott tegnap, hogy annak ellenére, hogy emelést kapott, mégis kevesebb pénzt küldtek neki. Na ekkor elgondolkoztam, ma reggel pedig megnéztem az összeget - és láss csodát… Nekem is kevesebb jut kb. 4000 HUFfal, az emelés ellenére. (és mivel januárban már kaptam fizuemelést, így egy ideig nem kapok. ez viszont céges probléma, és most politizálok)

Ekkor rájöttem, hogy miért kezdtek újra balhézi a Kossuth téren.

Köszönöm szépen, Kedves Politikus Urak.
Mindannyiótoknak.
Azoknak, aki 1990-óta tetszőleges pozíciót betöltöttek a parlamentben, a parlament körül és azoknak, akik csak szerettek volna és ezért annyi mindent megtettek.
Köszönöm, hogy ez lett az országból, hogy ilyen lett a népetek.
Köszönöm, hogy rendszeresen menekülési rohamok törnek rám.
Köszönöm, hogy majdnem mindig, majdnem mindenkiben először titeket, a közzétett gondolataitokat(?), véleményeteket, hozzáállásotokat látom viszont.

A kormányon vitatkoztok, nem kormányoztok.
A szemetek előtt köd, a fületekben vatta.
Kiirtottátok a lelkesedést.
Eltüntettétek az eszméket.
Felborítottátok az emberek értékrendjét.

Elegem van és dühös vagyok.
Ügyesebb vagyok nálatok.
Okosabb vagyok nálatok.
Erősebb vagyok nálatok.
Jobb vagyok nálatok.
Jobb Ember vagyok nálatok.
Nem üldözhettek el.
Nem árthattok nekem.

Többet nem beszélek rólatok, és ahogy eddig, úgy ezentúl sem beszélek veletek.