apró darabokban
13 03 2007Még sosem éreztem magam ennyire nyomorultul.
Ha most nem csinálok valamit, biztos megőrülök, így inkább leírom.
Én, szánalmas rongy féreg, apró darabokra estem. Minden amit valaha gondoltam magamról, szétesett. Nem tudom, hogy mit csináljak? Nem tudom, hogy miért csináljam? Nem tudok semmit.
Sötétben tapogatózom és amit találok, azok a saját énem rothadó, nyálkás darabjai. Elvesztettem minden kapaszkodót, mindent, amit eddig hittem. Süllyedek egy mocsárban és ahelyett, hogy arra gondolnék, hogy juthatok ki, csak nyelem a szutykot és közben azon járnak az agyam darabjai, hogy nehogy mást is magammal húzzak. Hiszem könnyebb mártírt játszani, mint megoldani a dolgokat. Könnyebb elengedni magam és úgy csinálni, mintha mindent megtettem volna. Ettől persze még jobban undorodom magamtól.
Nincs erőm, hogy változtassak és nincs honnan erőt merítenem, pedig sürgősen csinálnom kell valamit, amitől újból embernek érezhetem magam. Pontosabban végre tényleg embernek érezhetem magam.
Nem hangzik túl vidáman…
Valami nagyon el lett itten b***va…
Előfordul ez, de majd elmúlik.
Hogy egyik kedvenc szerkesztőmet idézzem, próbáld meglátni a szép dolgokat magad körül.
Szép idő is van, kezdhetnéd mondjuk egy sétával. Jót tesz az embernek egy kis napfény.
Az ember azért van a világon, hogy megélje a dolgokat, és bizony néha a szart is meg kell élnie. A lényeg, hogy mindig levond a HELYES! következtetéseket, és tanulj belőlük. A pánik meg a kapálódzás nem old meg semmit, és azokat is elriasztja, akik amúgy segítenének.
Hú, vazee!!!! Ez komoly?
Ha nő, akkor ital, ha ital, akkor nő segíthet!!!! Másért meg kár így aggódni!