Cetlik

”

- Ellenség, ellenség… - csóválta a fejét Milja néni. - Ezt a szót már rég el kellett volna felejteni. Miért nem fértél össze velük?

- Én?

- Te bizony. Neked mit ártottak?

- Ezt nem könnyű megmagyarázni. Bonyolult dolog. Állami ügy.

”

Idézet Kir Bulicsov Az utolsó háború című regényéből. Elsőre és felületesen olvasva nehezen komolyan vehető a regény, olyan, mint egy mese. A kapitány ócska sztorikat mesél, a konyhában egy idősebb nő törölgeti a porcelán kávéscsészéket, a békaszerű idegenek teáznak.

Legalábbis ez tűnik ki elsőnek. Nem tudom, mikor írta, miért így írta, a lényeg, hogy a regény ilyen. Imádom. Most olvasom harmadszor és csak most kezdem meglátni benne az apróságokat, amiktől zseniálissá válik. Mint a fenti idézet. A tökéletes naivitás és egyszerűség találkozása az évszázadok alatt felgyülemlett előítéletekkel, paranoiával és ostobasággal.

Az űrhajó olyan benne, mint egy kellemes társasház - egyészen addig a pillanatig, amíg fel nem ébred az első bolygólakó és rá nem csodálkozik. Ugyanis a történet olyan szereplőkkel kezdődik, akiknek a hajón szereplő technikai megoldások teljesen szokványosak. Akkor pedig minek kiszínezni, felhívni rá a figyelmet? Elég megrajzolni a körvonalakat. Amikor pedig már az újak is megszokják, újból szükségtelen. Egyszer fontos, akkor ott van.

A karakterek rajzfilmszerűen sablonosak, a történet naiv. Mert nem az fontos, hogy mi történik, sem az, hogy a karakterek hogyan alakulnak, fejlődnek. A lényeg az, hogy megértsük, mi, ostoba, realisztikus és grandiózus formákat hajszoló olvasók, hogy mit jelentenek, takarnak az egyszerű sablonok.

A kapitány ócska sztorikat mesél újra és újra, mindig más tanulságot levonva. Nem számít, mik a tanulságok. Nem számít, miért azok, amik. Nem számít, miért meséli újra őket. Nincs háttérgondolat, nincs cél. Csak a tény: a kapitány ócska sztorikat mesél újra és újra, mindig más tanulságot levonva.

Ez egy egyszerű írás, egyszerűségében pedig zseniális. Minden, ami benne van pont arra való, amire használják. Például az elsőtiszt is pont arra való, hogy elsőtiszt legyen. Se többre, se kevesebbre. Pont arra.