bonsai
5 05 2007Hétfőn állatkertben voltunk, ahol az ott szokásos állatok és növények mellett láttunk bonsai kiállítást is. Volt köztük egyszerű fekvőfenyő, sövénynek való bokor, meg különleges fajták is. Volt, amelyiket 10 éve nevelték és alakították, volt, amelyiket 50. Viszont mind gyönyörű volt.
Mindig imádtam őket. Kiskoromban akartam is nevelni, bár ez valószínűleg csak a karatéjos filmek öreg mestereinek hatása volt.
Mindenesetre a véletlen úgy hozta, hogy mikor hazajöttem a szüleimhez, anyum azzal fogadott, hogy kaptunk egy bonsait. Úgy 15 cm magas, sajnos máris sárgulnak és hullanak a levelei.
Kértem szakmai segítséget, talán sikerül megmenteni és sikeresen alakítgatni. Akkor húsz év múlva talán úgy fog kinézni, ahogy én szeretném.
Azt hiszem mindenkinek kell valamilyen hobbi. Bár nem biztos, hogy ez a legjobb szó rá, túl komolytalan. A hobbival jól szórakozunk, ha kedvünk van hozzá csináljuk, ha nincs, nem csináljuk. Egy bonsai ápolása viszont több. Szertartás, már-már vallás.
Olyan, mintha állatot tartanék. Sőt, sokkal több fegyelmet és türelmet kövelel. Egy kutya jelzi, ha szomjas, ha éhes, ha piszkítania kell, ha játszani akar. Ha ismered, mindent azonnal megtudsz róla. Ha kielégíted az igényeit, azonnal jön a visszajelzés. Kér-adsz-kapsz. Többnyire szeretetet ad, mást nem nagyon tud. Esetleg biztonságot, magabiztosságot, hatalom és felelősség jóleső keverékét.
Egy bonsai viszont legfeljebb kinöveszt egy újabb levelet. Vagy csak megtartja az eddigieket. Vagy növeszt egy hajtást. Vagy éppen nem növeszt fölösleges hajtást. Ráadásul egy kutyát megsimogatni és örülni, hogy tetszik neki, kb fél perc. Próbáld ki egy növénnyel. Ápolod pár hónapig, aztán gyönyörgödhetsz egy új hajtásban. Ha gyors reakciót vársz, legfeljebb azt nézheted, hogyan szívja fel a vizet.
Kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Vajon elég gondos és türelmes vagyok?
KissG, bocs az offolásért, de áruld már el nekem, légy szíves: sokan voltak a kölyökorrszarvúnál? Ugyanis nekem a kedvenc állatom az orrszarvú, és szeretném elvinni a családomat megnézni a kölyköt, a tömeget viszont utálom, és még jobban utálnám azt, ha semmit sem látnék az állatból.
(A bonsaihoz nem nagyon tudok hozzászólni, mert nem kedvelem a növényeket, bár a párom tavaly kötelezővé tette, hogy elmenjek vele a KEK virágkiállítására, és nekem ott a minifák tetszettek a legjobban. Viszont képzeld, Görgey Eta, a Csodaidők - Az ogfák vöröse c. Zs-re jelölt könyv írója kapott egy olvasójától egy ogfa-bonsait. Ez kedves és találó ajándék lehetett neki.)
Én is odavagyok a bonsai-okért, volt is egy, amolyan kenyérfa külsejű, a nővéremtől kaptam, imádtam, aztán tetvek jelentek meg rajta, jól lespréztem őket, erre a fácskám velük együtt kezdte ledobálni a leveleit is. Két hét múlva la muerte
Bőgtem, mint egy kisgyerek. Azóta akarok venni egy komolyabbat.
chelloveck: május 1-én voltunk, minden fullon volt, de láttuk a kicsit, nem volt akkora tömeg, hogy ne férjünk oda. Azaz láttuk, ahogy az árnyékos részben, tőlünk a lehető legmesszebb sétálgat, ácsorog. Nagyon tuti
flesy: kezdj nevelni sajátot
ha már csinálod, csináld rendesen 
http://www.bonsaihungary.hu/
Boldog névnapot!
Köszönöm szépen
Bár márciusban tarto
Egyébként kicsit izgulok, hogy vajon mi van a fával? Vasárnap óta nem láttam..
ha bejön, indíts egy bonsai-blogot
úgy érted, ha nekem bejön és elég fanatikus leszek?
megfontolom