mitévő legyek?
30 05 2007Itt ülök Pesten a kislakásban (nyár végéig állandó hétköznapi lakhelyem).
Nemrég hoztam be a számítógépem és be lett kötve a net is.
Önéletrajzomat megírtam és elküldtem néhány helyre.
A söröm elfogyott, ananászlét iszom.
Előttem egy fél zacskó “kukoricás pufóka”, annyira retró, hogy nem lehet nem szeretni.
Julie London dalol halkan a fülembe.
Fáradt vagyok, ég a szemem.
Holnap kelhetek fel korábban, mert takarítanom kell. Meg amúgy is nehéz napom lesz.
Viszont nincs kedvem aludni.
Mit csináljak? Tanulni nincs kedvem. Elkezdhetnék tudományos hírekre vadászni. Befejezhetném vége Az öröm masinériáit, esetleg nekiállhatnék az Átjárónak. Vagy előkereshetnék egy filmet (a Sebhelyesarcút még úgysem tudtam megnézni). Akár Kázmér és Hubát is olvashatok. Keressek fórumokat ahol jól megmondhatom a véleményem? Kezdjem átolvasni az elmúlt fél év fel nem tett novelláit (úgyis közeledik a frissítés ideje)?
Vagy írjak blogbejegyzést? Junnak úgyis tartozom egyel.
Inkább keresek valami letöltenivalót, berakok egy csomó Julie Londont és megyek aludni.
Szép álmokat és kellemes muzsikát mindenkinek.
Kukoricás pufóka és ananászlé - te tudsz élni, barátom!
Hehhh, pedig tényleg tartozol eggyel. Ha nem is nekem, akkor az olvasóközönségnek, akik legalább virtuális formában megismerhetik a leendő blogbejegyzés tárgyát… akarom, mondani, személyét.
Márha megírod így száz év után. Nem a személyt, a blogbejegyzést.
sheenard: valld be, csak irigykedsz
merras: miután a bejegyzés tárgya - aki személy - nehezen felejthető, azt hiszem nem lesz sok gond