Napközben eszembe jutott egy érdekes dolog. Nemrég felsőbb utasításra a munkahelyemen átköltöztem egy másik irodába. Az előző egy ablak melletti, világos, levegős hely volt, vidám emberek voltak körülöttem.
Most egy sötét, levegőtlen lukban ülök, a két kollégám, akik velem együtt vannak bent folyton oroszul beszélnek. Magyar szót akkor hallok, amikor kimegyek a többiekhez, vagy amikor lefordítják a főnököm őrjöngését és ostobaságait.
Az egyik sráccal beszéltem, nem tudom, hogy jutottunk oda, de megállapítottuk, hogy a két helyiség közötti ajtó tulajdonképpen egy csillagkapu. Minden alkalommal, amikor be vagy kilépek olyan, mintha egy másik bolygóra kerülnék.
Egyik oldalon a jófejek, a másikon a férgeshasúak, rovararcúak. Egyiken a fény, a másikon a sötét. Egyiken a frissesség, a másikon az állottság.
Hihetetlen, hogy egy gipszkarton fal mennyire el tud választani két világot. Sőt, tegyük fel, hogy minden helyiség egy-egy világ. Pontosabban minden helyiségnek van egy saját világa, ahol minden ugyanolyan . Vagyis egy teljes bolygó olyan, mint pl a nyugati aluljárójában levő wc és amikor kijösz, akkor nem csak a wc-ból jösz ki, hanem az egész világból egy másikba lépsz be.
Alapból minden alkalommal, amikor ajtókon megyünk át, egyben egy teljesen másik világba kerülünk. Nade mi van, ha elrontjuk? Nem sikerül világot váltani, csak helyiséget? Kijövünk és a padlón továbbra is wc-papír van és össze van hugyozva (rég voltam ott, lehet, hogy már rendbetették)? Vagy pl mennyi rossz ajtó lehet? Amiknél a másik oldalon is ugyanaz van. Esetleg lehet, hogy az ajtók nincsenek mindenkire egyforma hatással? Kijövök én egy szobából és azt hiszem, hogy egy teljesen másik világban vagyok, kijössz te ugyanabból a szobából és azt gondolod, minden ugyanolyan, mint odabent? Ekkor vajon ki hibázott? Te, aki nem reagáltál az ajtóra, vagy én, aki túl sokat képzel róluk?
.