haverek
30 06 2007Van egy klasszikus mondás: “Ilyen barátok mellett mi szüksége az embernek ellenségekre?”
Nemrég értem haza sfportal taliról. Tök jó volt, remek hangulattal meg minden. Miután kidobtak minket a Trombitásból, átmentünk a Margit-szigetre. Onnan elbúcsúztam a többiektől, fél háromkor indultam haza aludni. Szombaton, azaz ma költözik a barátnőm Pestre albérletbe, szóval szeretnék aránylag fitt lenni, hogy tudjak segíteni neki. Hétig lenne négy órám aludni, nem ittam annyit, hogy gondot okozzon.
Erre Jun háromnegyed háromkor felhív, pont miután lefeküdtem aludni, hogy fáznak és nem akarhatom, hogy a körúton lődörögjenek. Pontosan tudják, hogy korán kell kelnem és szeretnék aránylag használható lenni. Ahogy azt is tudják - legalábbis remélem - , hogy nem fogom azt mondani, hogy ne jöjjenek.
Így most várom őket. Lehet, hogy jönnek, lehet, hogy nem.
Most komolyan, mi szükségem ellenségekre?
Abszolút nincs szükséged ellenségekre. Rúgd ki őket a ‘csába, elég, ha mi ott vagyunk a közeledbe’
KissG: te vagy a túl merev. Hogy az izébe vártad őket? Felöltöztél, öltöny, nyakkendő??… Én biztos a telefon után odatámolygok, kizárom az ajtót,és visszafekszem szunyálni. Ha jönnek, akkor felkelek hozzájuk, ha nem, akkor pedig alszom tovább.
Könnyű neked.
1. Ha visszafekszem, az azt jelenti, hogy kinyitva marad az ágy. Ez nálam egyenlő azzal, hogy a nettó lakótér 3/4-e használhatatlan.
2. Pesti lakásban az ember nem hagyja nyitva az ajtót, miközben alszik.
3. Ha visszafekszem és elalszom, nem tudnak felébreszteni.
De mindegy. Bár kicsit húzós volt, de túléltem a másnapot.
Kissg, legközelebb megkövetünk! Vagy követünk hazáig…