Cetlik

Basszus, ezt nem hiszem el. Írtam egy önsajnáltató post-ot arról, hogy mennyire baszogat az élet, erre nem szöveg nélkül jelenik meg? Persze nem mentettem el előtte, így semmi nem maradt meg.

Az volt a lényege, hogy kezdek beletörődni, hogy az élet baszogat, a világ meg szar. ( Kitöröltem, ne keressétek.)

Mindegy, ez van. Egy újabb nap a Földön…

De ha már írok és az eredeti témának lőttek, írok kicsit a nyomkövetésről:

Van egy technológia, amit úgy neveznek, RFID. Rádiófrekvenciás azonosítás. Elég régen kitalálták, lassan kezd gazdaságossá válni a széles körben történő gyakorlati alkalmazása. A lényege, hogy egy azonosítandó objektumra tesznek egy kis chipet, ami bizonyos hatósugáron belül a megfelelő leolvasón azonosítja az objektumot. Mint a mágnescsík a rumosüvegen, de nem csak azt mondja, hogy ez valami, hanem hogy ez bizony egy 25050747-es gyártási számú Matusalem Gran Reserva rum (valójában a 76609401005-öt használja, nem a nevét). Ennek köszönhetően bizonyos boltokban bevásárláskor nem kellene egyesével leszkennelni a vonalkódot, hanem elég a kosarat elhúzni egy érzékelő előtt. Ez az egyik, a hétköznapi ember számára látható eredménye. Valójában a technológia sokkal, de sokkal többre képes (a következő példa is csak egy kis szelete, a bolti ötlet továbbfejlesztése).

Kiépített érzékelőrendszerrel, a kosarakat, bevkocsikat “bepoloskázva” vizsgálható lenne a vásárlók bolton belüli mozgása, melyik pult előtt töltenek el több időt, stb. A számlázórendszerrel összekötve még eredményesebb lehet, hiszen a tényleges vásárlásból látható, hogy a bejárt útvonal marketingeszközei mennyire eredményesek.

Itt jön egy probléma, ki garantálja, hogy csak a vásárolt tételeket kötik össze az útvonallal, a nevünket nem? Bankkártyás fizetésnél ez elég egyszerű lenne. Ki szeretne  nevére szóló, az ő bevásárlási szokásati figyelembe vevő reklámokat kapni? Pl Kovács Géza már másodszor töltött több időt a szeszesital pult előtt, de nem vett semmit, nosza a blokk mellé nyomtassunk neki egy reklámanyagot az akciós piákról, hátha legközelebb vesz is valamit. (ez persze több adatvédelmi problémát felvet, de a példa azért akár életszerű is lehet)

Tehát mint minden új technológiánál, most is az a probléma merül fel, hogy az emberi gátlástalanságot mennyire tudják korlátozni és hogy a korlátozás mennyire gátolja a technológia fejlődését? Korlátozás nélkül ugyanis a naagy és gonosz multik azt csinálnak velünk, kisemberekkel, amit csak akarnak, ugyebár.

Ha jól tudom, az RFID-n alapuló vásárlást már próbálták bevezetni, persze tőlünk balra, csak társadalmi nyomásra le kellett tenniük róla. Részben ezért fejlődik lassabban a technológia is. Másrészről viszont Kaliforniában kötelezővé akarják tenni a gyógyszeres dobozok RFID chippel való ellátását (nem tudom, hol tart most az ügy, majd utánanézek). Ezzel ugyanis komolyabb nyomozás nélkül megállapítható, hogy a gyógyszer nem hamisítvány, nem lopott és nem hibás - a chip ugyanis tartalmazhatja a gyártás helyét (gyár/gyártósor szinten), idejét(másodpercre), szavatosságát, sőt, akár egy egyedi azonosítót is. Pl ha ellopnak egy szállítmányt, lehet tudni, hogy melyik dobozokat vitték el. Így elkerülhető a nem garantált eredetű és állapotú gyógyszerek forgalmazása.

Szóval mindenképp szívunk, csak nem mindegy, hogy mennyire és mi miatt.