Cetlik

Hogyan állítsunk magunk elé nem várt akadályokat:

1. gondoljuk azt, hogy ügyesek vagyunk és minden a legnagyobb rendben, a jövő a miénk

2. tervezzünk autós kirándulást

3. válasszunk útitársnak egy félelemtől mentes embert

4. élvezzük az utat, a kanyarokat

5. élvezzük a sebességet

6. bambuljunk el

(7 - választható. próbáljuk megmenteni a helyzetet)

Az eredmény garantált, a hatás nagymértékű.

Jelentős pszichológiai terheléssel jár (esetemben közvetlenül a balesetet követő héten biztosításmentes hollandiai bérautóvezetéssel súlyosbítva - erről később).

Az anyagi kár szinte mindig jelentős. 4-7-es pontoktól függő, de jelentős szerepet játszik a szerencse is. Nálunk például igen nagy szerepet játszott - mindketten megúsztuk egy enyhe nyakrándulással, bár nekem kisebb agyrázkódásom is lett.

Anyagi téren már nem jártam olyan jól. Szerencsétlenségemre az autó kora és típusa olyan, hogy csak egyes alkatrészei érnek valamit a bontóknál. Na azokat törtem össze. Jelenleg úgy néz ki, hogy a legértékesebb része az 50 liter benzin a tankban, a négy alig használt lemezfelni és a nyáron kicserélt szélvédő. A javítási költség megegyezik egy 5 évvel fiatalabb használtautó árával.

Újabb probléma, hogy a munkahelyemre csak autóval tudok járni. Amíg nem veszek egy újat, kölcsön kellett kérnem egyet (talán később erről is). Tehát mikor már azt hittem, hogy minden jó, hibáztam és pár másodperc alatt egy nagy rakat feladat és nehézség zúdult a fejemre. De nem panaszkodom, meg tudom oldani és örülök, hogy még van fejem, amire zúdulhat.

Végül a tanulság: egy pillanatra sem engedhetjük ki a kezeink közül az irányítást, az élet bármikor ránk támadhat.

Legutóbbi sfportal talin amin ott voltam, felvetettem az ötletet, hogy el kéne menni egy obszervatóriumba megnézni a csillagokat. Ugyanis láttam egy bazi nagy táblát Pencen, amire az volt írva, hogy OBSZERVATÓRIUM és még egy jobbra mutató nyíl is volt rajta. Penc kis falu, messze a városok fényétől, szmogtól. Gondoltam biztos tök szép tiszta ott a levegő, jól lehet látni az eget.

Ma elmentem megnézni közelebbről és hogy esetleg szerezzek valami elérhetőséget, amin keresztül meg lehetne beszélni a látogatást. Gondoltam a falu szélén találok majd egy kis kupolás fehér épületet, ahol egy kedves csillagász odaenged a távcsövéhez. Ó, én naiv… Bár felmerült bennem a kérdés, hogy vajon ki és miért finanszírozna egy bazidrága, bárhova telepíthető berendezést mindentől távol(bocs, penciek), de nem foglalkoztam vele túlságosan.

Lefordultam a főútról arra, amerre a tábla mutatta. Néztem a falu végi épületeket, semmi. Mentem tovább az úton, bár ismerve a falukból kivezető utakat, nem sok jóra számítottam. Ennek ellenére az aszfalt nem tűnt el, és bár öreg volt és fel volt töredezve, meglepően masszívnak tűnt. Pedig a traktorok és kombájnok rendesen tönkre tudnak tenni egy utat.

Szóval mentem elfelé a falutól, gondoltam tuti vezet valahova az út, ha már egyszer megépítették. Aztán feltűnt, hogy a kanyarokban végig masszív fémkorlát van - egysávos noname utaknál nem szokás. Majd feltűnt, hogy végig közvilágítási lámpák vannak - ez sem túl gyakori. Majd elmentem egy transzformátorház-szerű épület mellett, amibe elég vastag villanykábelek mentek. Kezdtem magam úgy érezni, mintha Az idő peremén című novellában lennék (50. Galaktika, írta Donald A. Wollheim).

Kiértem egy domb tetejére és véget értek a kanyarok. Kis egyenes szakasz után egy karbantartott, masszív fakapuban az út is véget ért. Körbe szántóföld, bozót, erdő. A kerítésen belül parkoló, hófehér épület, szépen nyírt sövény, zöld fű (mostanában inkább sárgás szokott lenni). Kerestem a fegyveres őröket, az automatikusan rám, mint mozgó objektumra fókuszáló kamerákat. Nem voltak. Mindenütt csend.

A kapun három tábla és egy kapucsengő volt. Az egyik tábla “Kutyával őrzött terület” feliratú volt, a másikra fel volt erősítve egy naplóféleség “HARD DISK” fejléccel és furcsa kódokkal.

A harmadik egyszerre magyarázott meg mindent és zavart össze. A lelkesedésem elmúlt, a reményeim nagyot puffantak a forró aszfalton. Ez állt rajta: “Földmérési és Távérzékelési Intézet - Kozmikus Geodéziai Obszervatórium” (felírtam, megjegyezni nem tudtam volna). Itt biza mincsenek más csillagok, bolygók után leskelődő távcsövek. Összezavart, mert nem értettem a nevet. Hogy jön a földmérés a kozmikushoz? Hogyhogy geodéziai obszervatórium? Rákerestem a neten, megtaláltam: FÖMI - KGO Kicsit utánanéztem és megértettem, hogy mit csinálnak - ahogy azt is, hogy csillagnézésre másik helyet kell keresni.

(Ja, az épületet 1976-ban adták át, gondolom az út azóta van meg - régen ha kellett, belenyomták az anyagot rendesen az építkezésekbe)

Gondoltam, felhívom Junt. Három lehetőség volt, vagy szivattak, vagy késnek, vagy eltévedtek.

Mint kiderült, egyik sem. Csak kiváló szervezőkészségről, szociális érzékről és toleranciáról tettek tanúbizonyságot. Állítólag miután Jun felhívott hogy jönnek, feloszlott a társaság. Nicknév szerint sezlony, Hackett és Sayed úgy döntött, hogy sürgősen haza kell mennie.

Ezzel nincs is gondom, késő (korán) van, biztos ők is fáradtak. De akkor minek mondták, hogy feljönnek? Vagy ha egyszer azt mondták, miért nem jönnek fel?

Sebaj, nem haragszom .

Van még három és fél órám ébredésig, csak kipihenem magam…

Van egy klasszikus mondás: “Ilyen barátok mellett mi szüksége az embernek ellenségekre?”

Nemrég értem haza sfportal taliról. Tök jó volt, remek hangulattal meg minden. Miután kidobtak minket a Trombitásból, átmentünk a Margit-szigetre. Onnan elbúcsúztam a többiektől, fél háromkor indultam haza aludni. Szombaton, azaz ma költözik a barátnőm Pestre albérletbe, szóval szeretnék aránylag fitt lenni, hogy tudjak segíteni neki. Hétig lenne négy órám aludni, nem ittam annyit, hogy gondot okozzon.

Erre Jun háromnegyed háromkor felhív, pont miután lefeküdtem aludni, hogy fáznak és nem akarhatom, hogy a körúton lődörögjenek. Pontosan tudják, hogy korán kell kelnem és szeretnék aránylag használható lenni. Ahogy azt is tudják - legalábbis remélem - , hogy nem fogom azt mondani, hogy ne jöjjenek.

Így most várom őket. Lehet, hogy jönnek, lehet, hogy nem.

Most komolyan, mi szükségem ellenségekre?

Kecses domborulatok, gyönyörű ívek. Diktálja neked a ritmust és ha követed, visszajelez. Dorombol, néla sóhajt, felnyög, vagy sikongat.
Nem szereti, ha lassú vagy. Büntet, ha ügyetlenkedsz. Bírja a gyorsabb tempókat is, csak jól csináld. Mindig legyél vele összhangban. Nem baj, ha van nálad jobb, a lényeg, hogy minden tőled telhetőt tegyél meg, de vigyázz, ne akarj többet, mint amire képes vagy - nem tudod becsapni. Értsd meg őt és azt tedd, amit elvár, amire szüksége van. Mindig figyelmeztet, csak tanulj meg olvasni a jeleiből.
Ez a táj, az út és az autó összefonódása.

Sfportal tali után elmentünk hegével autózni. Kicsit akadozva indult. Másnaposan és kánikulában, légkondi nélkül nem sok kedvünk volt hozzá.

Első persze a zene megválasztása volt, sikerült megfelelőt és elég ösztönzőt találni (RHCP - Stadium Arcadium). Majd elvetettük az összes eddigi útvonaltervet. Elmentünk Fótra, utána kereszteződéstől kereszteződésig mentünk.

Az ihlet akkor jött meg, amikor megláttuk a “Hatvan 10 km-re balra” táblát. Ne kérdezzétek, hogy jutottunk oda. Ott előjöttek a klasszikus módszerek: térkép elővesz, kanyargós sárga csík kiválaszt, odavezető útvonal megtervez. Így történt, hogy felmentünk a Mátrába, Kékestető felé. Onnan Salgótarjánba, majd Szécsény - Balassagyarmat - Rétság útvonalon vissza Vácra (összesen kb. 350 km és 5 óra volt).

A Gyöngyösről a Mátrába vezető út nagyon szép volt, bár túl sok emelkedő volt benne, nem volt jól belátható és nem akartam nyúzni a kocsit.

A mátrai út klasszikus szerpentin, nagyon azt sem tudtam élvezni. A gumik öregek és kopottak, a fék nem fog úgy, ahogy ott kéne (be kéne járatni, nem nagyon használom) és még fel is tartottak.

Viszont Recsktől Szécsényig nagyon jó volt. Gyönyörű táj, dombok, erdők, rétek. Lágyan kanyargó út, semmi meredek emelkedő, éles kanyar. Tökéletes terület a tempós autózásra, különösen a Recsk-Mátraderecske-Mátraballa-23as főút útvonal.

Egy időre kielégítettem az utazós igényeimet. Mehetek megint füvet nyírni (az akácerdő jön fűkaszával), már ha az időjárás is úgy akarja.

Ne igyatok Prágában kávét! Nem szabad! Szar!

Komolyan, rosszabb, mint a szlovák vagy a horvát. Igyatok porból készültet, vagy menjetek egy rohadt drága kávézóba, ahol a nagyon finom az elvárt. Na ott ihatót fogtok kapni, de finomat nem valószínű.

Igyatok inkább sört. Azt viszont bárhol és bármilyet.

Van ugye az öt nagy márkájuk, a Pilsner Urquell, a Budweiser, a Staropramen, a Krusovice és a Gambrinus. Ezek adottak, bármikor bárhol fogyasztva garantált a minőség. Sajnos azokat a helyeket, ahol saját főzésű söröket kapni, nem találtuk meg, Kamila sem tudott segíteni. Szegény azon is kicsit megrémült, hogy mikor reggel felkelt és azt látta, hogy hegével sört iszunk a reggelihez. Pedig a reggelit már megettük, csak utána kezdtünk sörözni. Mindenesetre csak az időponttal volt baja, a sörrel nem, ezt később bebizonyította.

Szóval kipróbáltunk egy helyi sört is, olyat, amit nem forgalmaznak külföldön. Legalábbis nem valószínű, mert a neve két szóból áll és tele van sátrakkal, szárnyakkal és áthúzott betűkkel - nem is emlékszem rá -, így pedig nehéz eladni. Azt kell hogy mondjam, ütötte az összes barna sört, amit eddig ittam, a krusovice kivételével. Érdekes, de mint megtudtuk, az összes magyar a krusovicét isteníti, a csehek meg nem szeretik, szerintük túl gyenge. Menjenek a fenébe, elkényeztetett, finnyás helyiek. Ez van, ha az ember benne él a jóban, nehezen értékeli azt. Azt sem tudják, milyen jó nekik.

Egy másik típust hazahoztunk, szintén a már megszokott cseh minőség, értsd: ha van cseh, nem iszom másmilyen sört.
Ahogy én látom, a szar kávé és a jó sör miatt időben kicsit el vannak tolódva az emberek, a nap később kezdődik náluk, viszont az este tovább tart. Az éjjelről nem tudok, sajnos hullaként aludtuk át mindkettőt.

Ahogy a tesóm menyasszonya mondta, elkurvult. Nem tudom, régen milyen volt, de most olyan, mint egy tiszta, rendesen ápolt, túlzsúfolt kirakat. Bár nem sokat tudtunk mászkálni, így csak a túristáknak “elkülönített” részt láttuk. Mondjuk egyszer kicsit kijjebb mentünk, ott meg nem volt sokminden.

A házak gyönyörűen fel vannak újítva, az utcák tiszták. Minden tele van vendéglátó hellyel, szuvenírbolttal. Folyamatosan katasztrófális színű oldtimer városnéző kocsikat látni. A vár nagyon szép, bár kicsit üres.

A metró tiszta, gyors, olcsó. Egy külső megállóban először nem is tudtam, mi a furcsa. Hát nem voltak reklámok, plakátok. Egy napijegy 80 korona volt, az kb 750 huf - bőven megéri.

A hétvége alatt találkoztunk két kéregetővel és egy hajléktalannal - a többiek állítólag láttak többet, nekem nem tűntek fel.

Tudom, kicsit kusza az egész, de nagyjából ilyen kusza kép alakult ki bennem. Összességében ha hagyományos turista lennék, nagyon bejönne a város, ez a két nap viszont kevés volt ahhoz, hogy rendesen meg tudjam ítélni. Három lehetőségem van, vagy nem nagyon beszélek róla, vagy visszajárok hosszú hétvégékre, vagy kimegyek lakni egy hónapra, hogy megismerjem.

Mivel kíváncsi vagyok, és nincs kedvem megtanulni csehül, maradnak a hétvégék.

Hétvégén Prágában voltunk.

Időspórolási okokból azt terveztem, hogy éjjel utazunk. Nagyon szafa tervet készítettem, csak a kivitelezéssel volt egy kis gond.

Elméletileg szerdáról csütörtökre jól kialudtam volna magam, egész nap csak döglöttem volna, majd 23-kor elindultunk volna Vácról Pestre Junhoz átvenni ezt-azt, majd onnan Prágába. Reggel hétre kellett volna odaérnünk, tartottunk volna bőven szünetet. Másnap én nem lettem volna nagyon fáradt, a többiek pedig aludtak volna a kocsiban.

Ehhez képest aludtam 6 órát, az indulás estéjén dolgoztam kicsit és a Pestről indulás elcsúszott egy órát.

Külföldön mindig betartom a sebességkorlátokat, így hogy időben érkezzünk, jóval kevesebb szünetet tartottunk. A cseh autópálya Brno és Prága közötti szakasza rohadt szar, a kocsi hangos és a futóműve kemély, a kerekek jól fel voltak fújva. Hihetetlen volt. A szénsavas üdítőből szénsavmentes lett.

Eleve fáradt voltam, a szar út még jobban leszívott. Az első redbullt Pozsony előtt ittam meg, a másodikat Brno után, harmadiknak nem lett volna értelme. Egy szint után nem használnak a vegyianyagok. Prága előtt 120 km-rel felriadtam. Merthogy teljes és tökéletes fókuszvesztésem volt, mint az ébrenlét és alvás közötti pillanatban. Vezettem már hosszabb távon, de megállnom még sosem kellett. Szerencsére belefért egy félórás alvás, így gond nélkül megérkeztünk Prágába. A Juntól kapott útbaigazítás (egy cím, egy útvonalkereső és a googlemaps megfelelő linkje) tökéletes volt, így simán megtaláltuk a lakást tíz percel hét előtt. Majd megjött a vendéglátónk, Kamila is és innentől kezdve nem volt semmi gond…

folyt. köv.

Tegnap meglátogattuk az ország idei legjobb kávéházát. Legalábbis annak választották a szakértők. Dunapark a neve és a Pozsonyi úton van, szemben a Margit-szigettel.

Néztem képeket róla, azok szerint kicsit más kategória, mint amivel eddig találkoztam. Na jó, egészen más.

A bejáratnál leadtuk a kabátokat a ruhatárba, majd felmentünk a felső szintre, ott volt ugyanis a dohányzó rész. Én nem vagyok dohányzó, de a helyhez szerintem cigi helyett inkább szivar passzol.

Az étel és a kávé finom volt, a kiszolgálás kifogástalan, a zene hangulatos. Este hétkor kezdett zongorázni a srác. Úgy látszik, aznap senki nem akart kártyázni, mert a kártyaasztalok nem voltak kivilágítva.
Igazából semmi olyan nem volt, amire azt mondhatnám, hogy igazán különleges volt. Nem tudok semmit kiemelni, maga az összhatás volt tökéletes. Három órával később is ugyanolyan hangulatom volt, mint ott. Nyugalom, elégedettség…

Ha nem is rendszeres, de visszatérő vendég leszek és javaslom mindenkinek, hogy legalább egyszer üljön be egy kávéra.

Ha valakit érdekelnek az árak:

1 eszpresszo kávé kb 250-300 Ft.

A mi számlánk(2 fő): 2 cappuccino + 2*2dl ananászlé + 3dl frissen facsart narancslé + 1 eszpresszo kávé + 1 Wokban sült csirke miso mártással és sült tésztával + 1 Mahi-mahi (tengeri hal rizzsel és citromos szósszal) + borravaló = 11000 Ft.